A halogatóknak

Nagyon régóta tanítok és készítek fel tanulókat nyelvvizsgára, és van egy típus, aki csak görgeti maga előtt ezt az egész vizsga-ügyet. Úgy érzi, ő még nem áll készen és egészen addig nem is próbálja meg, amíg 100%-osnak nem gondolja magát. Elárulom, hogy ez az idő sosem fog eljönni, és így sosem lesz nyelvvizsgád. 

Akasszuk a hóhért most az egyszer és elmesélem, nekem hogyan lett meg a középfokú angol nyelvvizsgám.

Angol tagozatos osztályba jártam gimnáziumban - igen, ez már jó rég volt, nincs sok hátra a 20 éves érettségi találkozómig - és ez azt jelentette, hogy először heti 8, majd heti 5 angol óránk volt. Azelőtt soha nem tanultam angolul, maximum a dalszövegeket halandzsáztam magamban. Első két évben megalapoztuk a tudásunkat, majd a tanárnőnk szülési szabadságra ment. Harmadik évben az új tanárunk döbbentett rá, hogy szinte semmit nem tudunk, óriási a lemaradásunk.
Turbó fokozatba kapcsoltunk (mondom, csupán heti 5 órában), kaptunk heti egy órára egy angol anyanyelvű tanárt is. Szépen fokozatosan építették fel az angol nyelvtanunkat és a szókincsünket. Majd év vége felé úgy döntöttem, megpróbálom a nyelvvizsgát.

A tanár úrnak úgy kellett magát visszafognia a röhögéstől, mikor megtudta, mire készülök. Úgy látszik azonban, stratégiája jónak bizonyult, mert én belevetettem magam a magolásba. Akkoriban egyetlen akkreditált nyelvvizsga létezett, a "Rigó utcai" (mai nevén Origó nyelvvizsga), és csupán egyetlen hivatalos tankönyv létezett a vizsgafeladatok gyakorlására. Minden áldott nap kitöltöttem vagy egy tesztet, vagy csináltam egy fordítást, így szépen lassan átjött, hogy vannak ismétlődő kérdések, és a fordítás sem olyan nagy ördöngösség. Fogalmazást is írtunk órára, mert a szóbeli érettségi tételeket ki kellett dolgoznunk. Visszatekintve, úgy írhattam angolul, mint egy általános iskola 3. osztályos tanulója.

Szörnyű volt a kiejtésem, sokat hibáztam beszédben, a magnóhallgatás volt a mumusom. De gyűrtem a feladatokat, meg az English Grammar in Use-t, az utolsó héten pedig rátaláltam Dohár Péter Kis angol nyelvtanjára. Az angol anyanyelvű tanárral is jóban lettem, zaklattam szünetekben, sőt tehetséggondozásra is bekéredzkedtem hozzá.

Három cél lebegett a szemem előtt: az egyik az volt, hogy ha megvan az angol középfokú nyelvvizsgám, nem kell érettségiznem angolból, és így automatikusan jár az 5-ös a bizonyítványba. A másik azok a plusz pontok voltak, amik a felvételin jártak a sikeres nyelvvizsgáért. A harmadik pedig az a rengeteg pénz, amibe a szüleimnek került a vizsga. Olyan erős motivációnak bizonyultak ezek, hogy valahogy átlendítettek a nehézségeken, és kis nyusziként ugyan, de jól szerepeltem a nyelvvizsgán.

Az írásbelim csont nélkül meglett, amiatt talán nem is izgultam, mert tudtam, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt. A szóbeli azonban elég izzadtságszagú volt, főleg a magnó. A beszélgetéshez azonban nagy magabiztosságot nyújtottak az általam kidolgozott és megtanult tételek - mert én amolyan 100%-osan bebiztosítós típus vagyok, nem szeretem a rögtönzéseket. 60% volt a "pass" (átment), és nekem pont annyim lett. A mai napig nem értem, miért nem buktam meg, mert akkoriban az hírlett, hogy a Rigó utcában embereket esznek és boldog-boldogtalant megbuktattak.

Arra biztatlak hát, találd meg a Neked megfelelő nyelvvizsgát (a kiválasztásában segíthet EZ is), és gyakorold addig a típusfeladatokat, amíg azokkal nem álmodsz :D

Onnantól elmondhatod, hogy Te mindent megtettél a siker érdekében, és nyugodtan hajthatod álomra a fejed a vizsga után.

A folyamatos felkészüléshez rengeteg segítséget találsz a blogomon.

Kattints a linkekre!

Gyakorló feladatok:
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész 

Nézz fel a Facebook oldalra is!