Volt egy idő, amikor boldog-boldogtalan tanárnak állt, és felhígult a szakma. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a '90-es évek elején szakot kellett váltania annak a több ezer orosz tanárnak, akikre többé már nem volt szükség, miután (végre) az oroszt nem kellett kötelezően tanulnunk. Többségük angoltanár lett, a kényszer tette őket azzá. Rengeteg jó tanár létezik szerencsére, de lássuk be azt is, hogy vannak a szakmára alkalmatlan típusok. Te döntöd el, az alábbiak közül melyik tartozik ebbe a kategóriába.
A könyves
Mentsvára a tankönyv, csak abból halad, hisz abban mindent megtanítanak a tanulóknak, mert úgy építették fel. Szeptember 2-án már "Open your books on page 3" van és nincs apelláta. Ha helyettesíteni megy másik osztályba, megakad, ha nincs ott a könyv, vagy ő nem ismeri. Az arcát szinte sosem látni, mert mindig egy nagy színes Students' book takarja el.
A nyelvtan tanár
Szerinte az angol nyelv elsajátítása csak és kizárólag a nyelvtan ismeretétől függ. Körbebástyázza magát különféle nyelvtangyakorló könyvekkel, saját Passive Voice nyelvtani begyakorló anyaga van. Diákjai kívülről fújják a szabályokat, de a gyakorlatban már nehézkesebben alkalmazzák. Amíg a tankönyvben kell megoldani a feladatokat, addig minden OK, ahogy azonban életszagúvá válik a dolog, már egy kérdést sem tudnak megalkotni.
A kreatív
Próbálja kiszínezni az egyébként néha dögunalmas tananyagot. Feladatokat gyárt, kivágja, összeragasztja, táblára vetíti, videózik, dalszövegezik és rajzfilmezik. Hagyja, hogy a diákok többet beszéljenek az órán angolul, hisz sejti, hogy máshol egyébként erre nincsen most módjuk. Lehet, hogy a nyelvhelyesség vizsgarész diákjainak katasztrofálisan sikerül, de az mégis az érettségi csupán elenyésző részét teszi ki. A tanulók viszont szívesebben előveszik otthon is a nyelvet, és büszkélkednek vele, miket olvastak / néztek / hallgattak angolul. Mert nem érzik kényszernek a nyelvtanulást.
A fordító
Elmond egy instrukciót angolul, majd amikor üres tekinteteket lát maga körül és a teremben hallja a légy zümmögését is, feladja, és lefordítja magyarra az egészet. Csodálkozik, hogy diákjai meg sem mukkannak angolul, és nem érti, mi a baj. Az összes olvasmányt mondatról mondatra kivesézik, az összes új szót kiírják, megtanulják. Diákjai szavakat tudnak ugyan, de soha nem áll össze egyetlen mondat sem.
A laza
Nagyon klassz hangulatban telnek az órák, mindenki azzal foglalkozik, amivel csak akar. A tanmenet minek, inkább azt tanítja, amit fontosnak tart. Majd a vizsgán széttárja karjait, hogy ő nem tud mit tenni, az írásbeli nagyon gyatrán sikerült sajnos mindenkinek, de ez nem az ő hibája, hiszen elmondta nekik - egyszer egy félmondatban. A szóbelin pedig a tanulók vizsgaszituációban fordítgatják magukban a magyar mondanivalójukat angolra, hisz azt sem tudták, mik a tételek. "Nem is fontos ez, hiszen az életnek tanulnak, nem a vizsgának, nemde?"
Ennyi jutott eszembe. Neked milyen angoltanáraid voltak? Nagyon kíváncsi vagyok.
És Te milyen nyelvtanuló vagy? A típusokról ITT írtam.
Nézz fel a Facebook oldalra is!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése